Leszokni a dohányzásról, és jóképűvé válni


Csiga a szarvát… Eddig minden nyaramat odahaza töltöttem. Egész évi agyzsarolások és szellemi hanyatt fekvések után jobban kívántam a testi munkát, mint a szabad heverészést vízparton vagy hűvös hegyi házban. Kapáltam, karót vertem a szőlőben hetekig, s mi tagadás, leszokni a dohányzásról konok fejszecsattogástól nemcsak a szőlőhegy visszhangzott, de a jövőm is: terveim, szavaim, ítéleteim.

Az idei nyárral azonban megszakadt ez a folyamat. Két napot töltöttem csak otthon, azt is csikorogva, kelletlenül. Amióta megjelent utolsó könyvem, a Tudósítás a toronyból, odahaza is sok ellenségem támadt.

A küszöbömig loccsanó hullámok még olyan palackba zárt üzenetet is elém sodortak, hogy jobb, ha nem megyek haza, mert megvernek. A hírtől nem a félelem hidege csapott meg, hanem a szomorúságé. Hiszen, ha csak azok sziszegtek s fújtak volna, akiket — névszerint igen, de viselt dolgaik miatt én se kíméltem, nem szomorodom el. Sőt, odatartom az arcomat, üssenek bele, szikrázzon a szemem, csöngjön és jóképűvé válni fülem — a nyersebb indulatok használni szoktak az igazságnak.

Tenger és diólevél

De nemcsak ellenfeleim — rokonaim, ismerőseim is fölzúdultak. Marokkal kezdték tépni a csalánt.

leszokni a dohányzásról, és jóképűvé válni

Legtöbben már azért megnehezteltek, hogy egyáltalán szóba kevertem őket. Mi ellen vétettem? Szemérmességüket véreztem föl?

  • Leszokni a dohányzásról álmatlanság, mit kell tenni
  • Fokozatosan vagy hirtelen hagyja ki a dohányzást

Vagy a jó tulajdonságok emlegetése is kihívás és bűn olyan közösségekben, ahol másféle értékrend érvényesül, mint az alapvető emberi erényeké: a hasznosságé, okosságé, tisztességé? Csakis erre gondolhattam, mert a szemrehányások közt ilyen érvek füstölögtek: kár volt ezeket írnod, mert még utóbb azt hiszik a téeszvezetők, hogy a helyükre pályázom… Micsoda visszafojtottság és elszemélytelenedési kényszer nyomása nehezedhet rájuk, hogy legjobb erényeiket is elleplezik nyugalmuk érdekében!

Fájlalnom kell, hogy ezt bolygattam meg.

S ezenkívül is mennyi ok a háborgásra, mennyi félreértés, félrehallás! Könyvem első tanulmánya egy dunántúli pusztáról szól. Bevezető mondataiban gyerekkori emlékeimről söpröm le az avart: íme, ezt és ezt láttam a régi puszta életéből.

Bálok és majálisok emlékét idézgetem, verőfénybe állítva pusztai lányokat, kiket azért táncoltattak szívesen a falusi legények, mert nem tizenkét szoknya szigetelő rétegén át kellett érezniük a lánytest áramát, mint a dudos szoknyába öltöztetett, merevebb parasztlányok esetében — hanem csak egyen át.

LENGYEL JÓZSEF: MÉRNI A MÉRHETETLENT 1.

Magasztalásom ellentétébe csapott át: a hajdani, a megdicsért pusztai lányok, a mai tisztes családanyák megüzenték: vegyem tudomásul, nekik nemcsak egy szoknyájuk volt. Az egész könyvből, mit krumpliválogatás közben olvastak föl a téeszben, ennyi maradt meg bennük. Ez visszhangzott végig a kétszázegynéhány oldalon. Hogy sorsukról — dadogva bár — mást is megpróbáltam mondani, föl se fogták. Az egy szál szoknya jelképes föllebbentése eltakart minden egyebet.

Sértettséget szült, nem kíváncsiságot. Egy és jóképűvé válni parasztról pedig azt írtam, hogy a szövetkezetbe léptetés leszokni a dohányzásról egyéni föloldást adott életének, mert a nagyobb közösségbe keveredve, megszűnt elzárkózása; emberkerülése és több évtizedes fojtottsága, mely nagyothallásából eredt, fanyar akasztófahumor formájában csapódott ki belőle: kitekert szövegű, gúnyos verseket kezdett írni… És jóképűvé válni Lesüthettem miatta a szememet.

Felesége gyalázkodásnak érezte, hogy családjukkal kapcsolatban akasztófát emlegettem. Tréfának hangzik? Könnyű volna egy legyintéssel elintézni.

leszokni a dohányzásról, és jóképűvé válni

A napokban a Hortobágyon félnapos vitát hallgattam végig. A gazdaság vezetői Nagy Tibor írót hívták tetemre Tévedések és tanulságok s más hasonló írásai miatt.

Novellahős

A mellének szegezett késpengék közt egy különös alakú ejtette a legfurcsább sebet. Nagy Tibor írt egy novellát Piros ultimó címen. És jóképűvé válni ebben egy Flórián nevű juhász, aki nagy kártyás hírében állott. A novella földrajzi helye a Hortobágy.

leszokni a dohányzásról, és jóképűvé válni

Ez okozta a félreértést. Mi több: a Flórián nevű juhász, hogy tisztességét és becsületét megvédje, írásba adta, esküvel megtámogatva, hogy soha életében nem kártyázott. Mosolyogni való ostobaságok — jegyezhetné meg valaki.

De csakugyan azok-e?

leszokni a dohányzásról nem tudom, mit tegyek

Nincs-e mögöttük más is? Vajon mért értenek ennyire félre mindent értelmes, dolgos, életükre kényes emberek? Azért, mert nem szoktak hozzá az olvasáshoz, és nem értik az áttételeket?

  • Gitár dal leszoktam a dohányzásról
  • Miután eltűnik a dohányzás iránti vágy

Mert jobban hisznek a szavak közvetlen és eredeti jelentőségében, a nyomtatott betű hatalmában, mint mi, betűvetők? Ha egy szoknyáról hallanak, akkor ők egyet is értenek rajta; ha akasztófahumorról, gyalázkodásnak érzik, mert e ritkán használt kifejezésen nem a humor szó, hanem babonás képzettársítás révén tragédia árnyéka komorlik át.

Miért éreznek vajon támadást abban, nikotin függőség tabletta költségek csak példálózás?

  1. Három hónap után leszoktam a dohányzásról
  2. Hagyja abba a körmök dohányzását
  3. Christina dodd csábító hazugság by Asima - Issuu
  4. A dohányzás fejfájást okoz e
  5. MÓRICZ ZSIGMOND: HÁZASSÁGTÖRÉS

Nem volt elég, hogy leszokni a dohányzásról az életét? Egyébként a legtöbb haragvás mögül ez gomolygott elő: mért kell ezt vagy azt fölemlegetni, még ha igaz is? Érdemes odafigyelni a védekező ösztönökre. Mitől lehet ez az áramütésre emlékeztető összerándulás? Mért rejtegeti jobban az ember az életét, köddel, homállyal álcázott sorsát, mint a magántulajdonát? Mért fél néha még a jót is meghallgatni magáról?

Pedig bizonyos határokon túl az ember magánsorsa is közügy, ha úgy tetszik: nemzeti érték.

leszokni a dohányzásról, és jóképűvé válni

De hol a határ? A begubódzás okait nem nehéz kideríteni.

Skip Next Christina Dodd Csábító hazugság Előszó márciusa Késő délután A dél-karolinai partvidéken Az előkelő Waldemar-ház negyedik emeleti műtermében h belle Benjámin befejezte az utolsó képet, amit ott festeni szándékozott.

Leskelődött az emberre annyi váratlan veszély, útonálló bizonytalanság elmúlt történelmében, és leskelődik ma is, hogy nem csoda, és jóképűvé válni álcák mögé bújik. Vajon, elég meggyőző-e ez az indoklás?

A hátralevő idő már nem számít, s nekem is ez az egyetlen vágyam. Azt írom, hogy nem számít, és ez igaz, ámbár a legborzasztóbb ideje lesz életemnek: tele szenvedéssel, kínnal, és a legrettenetesebb, hogy már semmin sem lehet változtatni.

Nincs-e az éremnek másik oldala is? Megszoktuk-e, hogy emberi dolgainkról pőrén, az irodalom és a képes beszéd áttételei nélkül beszéljünk? Az önismeret egyéni és közösségi gyakorlására gondolok.

Van-e elég önismeretünk? Ha több széchenyis, adys tulajdonság fejlődött volna ki bennünk, nem féltenénk ilyen rettenetesen a nyilvánosság fényszóróitól magánéletünket: vélt vagy valódi legendánkat.

Meg kell értenem ismerőseimet, akik névtelenül is magukra ismertek a Tudósításban, és most neheztelnek rám. Mert mi jogon írok róluk gátlástalanul? Nincs-e valami igazságtalanság abban, hogy az önismeret gyakorlását mindig őrajtuk kezdjük?

Abbahagytam a dohányzást, hogy ne váljak jobbá fájhatnak a lábak a dohányzás miatt

Rajtuk, a leginkább kiszolgáltatottakon, kiknek se társadalmi tudatuk, se intellektuális válaszuk nincs, hogy az önmegismerés izgalmának és hasznának örülni tudjanak. Mert ha írók, gondolkodók, államférfiak kezdenék az egyes szám első személy gyönyörű, nyaktörő meredélyét követve! Emberi esendőségét így a kétkezi paraszt vagy munkás se takargatná annyira.

Nem fehéredne el, nem omolna össze, ha valaki a sorsával példálózik, vagy ujjal mutat rossz tulajdonságaira. Így aztán jó tulajdonságait sem húzná vissza, mint csiga a szarvát, ha útközben hozzáér valamihez: fűhöz, korhadt ághoz, rücskös hátú kövekhez.