Arról, hogy Lenin leszokta a dohányzást
A vidéki Magyarország Nádas Péter mellett bizonyára legnagyobb élô magyar prózaírója ötvennyolc éve született Hajdúsámsonban. Szociográfiái és elbeszélései óta jelennek meg, közben ig a Medicor Mûvek debreceni gyárában dolgozott. Immár hét éve azonban fôfoglalkozású író. Lapunknak is rendszeres arról, néhány éve nálunk jelent meg a Szürke galamb címû regénye folytatásokban, az elmúlt évben pedig négy hetente közöltük írásait a Tárcatár rovatban.
A beszélgetésben tegezôdni fogunk, mert mindig is tegezôdtünk. Akkor nem jelent még meg írásod, leszámítva néhány verset az Alföldben ben. Benne voltam a drezdai megyei fegyelmi bizottságban, valahogy így hívták. Rengeteg anyagot gyûjtögettem össze, aztán mikor olvastam errôl a pályázatról, gondoltam, hogy ezeket össze lehetne dolgozni. A pályázati szövegem ilyen fegyelmi jegyzôkönyvek anyagára épül. Nem bûnügyekrôl van szó, arról kisebb-nagyobb fegyelmi ügyekrôl, például verekedésekrôl.
Az eredetiek megvannak a szekrényemben. Nagyon tetszett. Emlékszem, Nádas Péternek volt benne egy marha jó novellája, a Minotaurus.
Azóta is az egyik novella, amit példaként emlegetek magamnak meg másoknak is. Nem mindegyik számhoz jutottam hozzá, de ahhoz éppen, amelyikben benne volt ez a pályázati kiírás, igen. Engem rendkívül zavart a kint dolgozó fiatalok erkölcsi állapota, életmódja. Megpróbáltam már ott kint szólni, hogy ne küldjenek oda ki mindenféle embert.
Nem azért, mert a Magyar Népköztársaság tekintélyét rombolják külföldön, hanem a többiek miatt, akik normálisan akartak élni, németül tanulni, dolgozni. Ott is azok voltak a meghatározó elemek, akik iszákosak, agresszívak, munkakerülôk voltak, és mindenféle garázdaságokat mûveltek. Írtam haza, hogy valami módon szûrjék meg a kiérkezô embereket.
Mert úgy, ahogy az öregemberek dohányoznak, nem dohányzik senki. Még én is csak egyvalakit ismerek, aki nagyon jól dohányzik: ez az osztályon felüli dohányos egyszer cigizve mászta meg az Ismail Samani-csúcsot a Pamírban, bár akkor még Kommunizmus-csúcsnak hívták. Csakhogy amikor Sztupa és Troché az öregemberekkel dohányoztak, már nem lehetett csak úgy bagózni mindenfelé, bele a világba, nyakló nélkül. A munkahelyeken már a dohányzósarkokat is felszámolták, a villamosmegállókban éber őrök hesszeltek mindenkit, aki csak a zsebébe nyúlt, a pályaudvarokon a hangosbemondó figyelmeztette a kedves utasokat a tilalomra.
Semmit nem értem el. Mikor hazajöttem végleg, akkor megírtam, hátha történik valami. Egyébként nem történt semmi. Késôbb a Profilban, majd a második kötetedben A lehetôség címmel megjelent, de a Mozgóban nem.
tévésmaci - Ökrök és lovak a cseresznyésben
Akkor ezt magadban hogy dolgoztad fel? Sejtettem, hogy ebbôl probléma lesz, azon is csodálkoztam, hogy egyáltalán megnyertem a pályázatot, mert ez elég kemény hangú szöveg volt.
Akkor épp itt, Debrecenben nyomták a Mozgó Világot, és átment Pesten hogy Lenin leszokta a dohányzást a rostán, de itt a nyomdának a cenzora visszavágta, hogy ez nem megy. Megvan egyébként az a példány, amin a nyomdában bejelölgette magának a cenzor, hogy melyek azok a részek, amik miatt ezt ô nem nyomja ki. A bejelölt kéziratot késôbb ideadta Arról György, a Mozgó akkori szerkesztôje. Volt például egy rész, ahol arról írtam, arról amikor megérkeztünk, azt mondták többen, hogy úgy terelnek minket, mint a zsidókat Auschwitzban.
Nicsak, ki csal adót?
Erôs mondat volt, de tényleg ez történt. Ez volt az egyik kifogásolt szövegrész. Az olvasással kezdôdött nyilván.
Szegényparaszt családból származom, elég sanyarú gyerekkorom volt. Engem nem akartak. Harmadik gyerek voltam, nem nagyon dédelgettek. Ráadásul apám csinált egy gyereket egy másik nônek is, aztán fizette a tartásdíjat. Alig maradt otthon pénz, ebbôl sok feszültség volt, kínos csendek a vasárnapi ebédeknél.
Bejegyzés navigáció
Apám engem nem sokra tartott. Szerettem volna, ha legalább az elsô könyvem megjelenését megéri, de egy évvel elôbb, ban meghalt. Egyfajta elvágyódást fejezett ki ez az olvasásban való elmerülés. Elvágyódást abból a világból, ahol nem éreztem jól magam.
Nem volt persze könyvtárunk, másoknak sem volt, szerintem a faluban. Akinek volt mégis valamilyen könyve, az kölcsönadta. Szovjet szocreál regények, Kosáryné Réz Lola, mindenféle érzelmes történetek. Mindegy volt végül is. Csak egy más világ legyen, amibe az ember beleélheti arról, aztán a képzeletében továbbszôheti a történetet, akkor, amikor éppen mást csinál, vagy nem csinál semmit.
Gyerekkoromban is írtam: Csili-csala meséit úgyszólván még egyszer megírtam. Arról olvastam, összevissza mindent. Most is válogatás nélkül vannak a könyvek a polcaimon, a posztmoderntôl kezdve Gorkijig minden nyavalya van itt. Történeteket és verseket egyszerre kezdtem el írni, körülbelül húszévesen. A francia költészet volt leginkább hatással rám akkor. Katonaként egyszer verseket olvastam hogy Lenin leszokta a dohányzást vonaton, kinéztek majdnem a fülkébôl.
Valami titkos anyagot vittem, pisztollyal, mindennel felszerelkezve, érdekes lehetett a látvány. Tartalékos tiszti iskolás voltam Jászberényben, és ha esetleg valakit érdekel, tartalékos századosként szereltem le. A verseim szabadversek voltak. Aki nem tud igazából verselni, az hogy Lenin leszokta a dohányzást szabadverssel kezdi, azt hiszi, hogy az könnyebb, pedig hát egyáltalán nem könnyebb.
Bejegyzés navigáció
Nem mondta senki, de rájöttem, hogy ennél sokkal jobb versek vannak. És akkor abba is hagytam. Aztán inkább szociográfiákat olvastam Miket olvastál?
- Leszokni a dohányzást 1 alkalommal
- Az emlékiratnak egy különös fajtája ez, amit ő történelmi riportnak nevez, vagy történelmi újságírásnak.
- Christian Bale új filmje Berlinben debütál Itt láthatjuk először a titokzatos Terrence Malick új drámájában a volt Batmant és itt mutatkozik be a Kenneth Branagh-féle Csipkerózsika is.
Sejtettem nagyjából, mi a szociográfia, de azt nem tudtam, hogy mi az lehet hogy most sem tudom pontosan. De amit leírtam, gondoltam, talán belefér ebbe a mûfajba, mert az általam olvasottak nyomán úgy éreztem, hogy eléggé tág teret ad az írónak ez a mûfaj, tehát lehet itt egy kicsit kalandozni, lehet dolgokat kitalálni is, nem kell riportszerûen mindent feldolgozni. Így írtam meg ezt a pályamunkát is egy kicsi dohányzóasztalon, a Mester utca Egy zöldszínû átütôpapírra írtam az egészet, harminc sûrû gépelt oldal lett arról.
Késôbb tudtam meg a zsûritagoktól, hogy meg voltak ôrülve ettôl, kis zöld papír, úgy nevezték, mert foszlott is, meg vékony is volt, meg sûrû is volt a gépelés, és másodpéldányt küldtem, nem az elsôt. Rutinos szerzô voltam. A rutin hiánya késôbb is kiütközött, mikor Száraz György, az ÉS akkori szerkesztôje mondta, hogy írjál öt flekket, megnéztem az idegen szavak szótárában, flekk szó alatt az volt, hogy fél oldal, mondom öt flekk az akkor két és fél oldal.
- Hogyan változtam meg a dohányzásról való leszokás
- Dohányzás hormonális gyógyszerek szedése közben
- MoonShot 16 komment Kis híján belehalt az emberiség első űrsétájába.
- Este, mikor megérkezett, még ahhoz is fáradt volt, hogy körülnézzen az erkélyről, csak kicsomagolt, megfürdött, lefeküdt.
- Dua leszokni a dohányzásról
- Index - Kultúr - Audrey Tautou a filmek mellett áll
- A szabadság semmiféle nemes virága, fája, növénye nem él meg ápolt kertje, a nemzet nélkül.
Aztán késôbb felvilágosított a Gyuri, hogy egy flekk egy szabvány gépelt oldalt jelent ebben a szlengben, aztán küldött nekem papírokat, amik meg voltak vonalazva.
Ezek még most is megvannak.
tévésmaci - Ökrök és lovak a cseresznyésben
Lehet azt mondani, hogy ekkor, ban kezdôdött el az írói pályafutásod? Csalog Zsolt volt a második helyezett, akivel aztán késôbb összebarátkoztunk. Én úgy viselkedtem ott, ahogy késôbb Zsolt fogalmazott, mint egy merev vidéki. Mielôtt fel mertem volna menni a szerkesztôségbe, én, a proli, bevettem vagy két nyugtatót.
A Böszörményi úton volt akkor a szerkesztôség. Elmentem arra vagy kétszer, arról hogy kéne oda fölmenni. Azért csak fölmentem, erôt merítettem. Akkor rájöttem, hogy nem kellett volna elmenni, de akkor már mindegy volt. Megemelt elsô díjat kaptam, mert ötezer hogy Lenin leszokta a dohányzást kiírva, és azt hiszem, hétezret kaptam. Ez nekem jóval több volt akkor, mint egy havi fizetésem, úgyhogy nagyon jól jártam vele. Zsolttal beszélgettünk még egy kicsit az utcán, ôk bementek egy kocsmába, én meg jöttem el, mert indult a vonatom.
Késôbb rajta keresztül ismerkedtem meg Kenedi Jánossal is, aki mondta, hogy olvasta ezt az írást, nagyon tetszik neki, azt is tudja, hogy letiltották, mondván, hogy a német érdekeket sérti.
Tehát nem a magyarokét, hanem a németekét Fölajánlotta, arról van lehetôség kéziratos terjesztésre, hogy mások is olvassák, beleegyezek-e.
Akkor arról a szamizdat szót, azt sem tudtam, mit jelent, fogalmam sem volt, pedig oroszból ötös voltam. Aztán késôbb kiderült, hogy a szamizdat saját kiadást jelent, orosz nyelven éppen.
Furcsa volt. Mondtam, hogy természetesen, miért ne, abszolút kezdô voltam, tapasztalatlan, de ha tapasztalt lettem volna, akkor is beleegyeztem volna mindenképp, természetesen, nem akarom itt mentegetni magam.
Végül így került be ez a kézirat a Kenedi szerkesztette Profil címû ôs-szamizdatba, amelynek egyik példánya itt van még nálam, a Jánosé egyébként. Leszokni a dohányzásról ideges, mit tegyen kezdve amit írtam, azt általában elôször neki küldtem el, tehát a rendôrség után mindig ô olvasta elôször.
Mert általában fölbontották a hogy Lenin leszokta a dohányzást szánt küldeményeket. A fene tudta, hogy ô ilyen ellenzéki meg mit tudom én micsoda, akkor különösképpen nem is érdekelt. Késôbb aztán körvonalazódott elôttem is a dolog. Régebben rendszeresen megbeszéltük az írásaimat, neki általában voltak észrevételei, amiket érdemes volt komolyan venni, mert egy esetben nem vettem komolyan, és akkor is kiderült, hogy igaza volt.
Az Újhold-Évkönyvbe küldött szövegrôl, a Napóra címûrôl mondta, hogy ne adjam ki a kezembôl, kiadtam, kár volt.
