Dalszövegek könnyebb leszokni a dohányzásról az ifjúságodban. Uploaded by


Sehol se vagy. Mily üres a világ. Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy. Éles kövek közt árnyékom csörömpöl. Fáradt vagyok.

Rossz a cigarettától - Sérülések -

Kimeredek a földből. Látja árnyam kövön és kerítésen. Dalszövegek könnyebb leszokni a dohányzásról az ifjúságodban nélkül látja állani Akkorra én már mint a kő vagyok; halott redő, ezer rovátka rajza, egy jó tenyérnyi törmelék akkorra már a teremtmények arca. És könny helyett az arcokon a ráncok, csorog alá, csorog az üres árok.

Hatalmas a láttató ereje, de üteme kopogós. Ha tapinthatnám, azt mondanám, érdes, rücskös a felülete. Mintha kő szülte volna, úgy hangzik nekem. Hát mindez, azt hiszem, szándékos.

De mi van a szándék mögött; a szándékod mi volt? A világ nyomasztó súlya formálta ezt a verset. Miközben írtam… — Mikor írtad? Amikor írtam, az volt az érzésem, hogy úgy fejlődik a vers, mint ahogy a diszkosz húzza a diszkoszvető karját, de nem szabad soha elereszteni, mert kiszalad az ürességbe.

Én egy hasonlatot mondanék itten, a mozdulatlan intenzitásra. A trecentóban, gondolom, a festészet figurái hirtelen megmozdultak, s egészen a barokkig viharoztak. Ezzel szemben az ikonok mozdulatlanok maradtak, és csak az intenzitás hullámzott mögöttük.

Széles út – keskeny út

Ez a költészet tele van traumatikus emlékekkel, azt hiszem, hogy helyesen érzem ezt, nem tudom, cáfold vagy erősítsd meg. Engem gyakran Piranesinek, a nagy tizennyolcadik századi rézmetszőnek a börtönsorozatára emlékeztet. Nem tudom, ismered-e? Ott sem a cellákat látod, nem egy cellát látsz, hanem a börtön akkora, mint egy antik római fürdő. És a visszatérő szavaid is — nem tudom, mennyire vagy tisztában vele — ketrec, rács, szög, redő, ránc, rabruha, porköpeny — nagyon árulkodó.

Másfelől a szél, a szél, amit emlegetsz, s ami mindenfelől szabadon támad, nincs védelmező erdő ellene. Miféle emlékekkel élsz összezárva?

Szerintem itt valami rendkívül fontos történt. Egyszerre megéreztük, megérezhettük azt, hogy egy jóvátehetetlen botrányt hagytunk magunk mögött, ami, ha a legszebb jövő állna is előttünk, a legszebb jövő is morális sivataggá válna, ha nem éreznénk felelősséget azzal szemben, ami már megtörtént. Magyarokra, európaiakra, minden emberre gondolsz? A koncentrációs táborok világában valami egészen hihetetlen dolog történt. A tárgyak maguk is — ez most válaszom a tárgyi felsorolásodra — egy keresztutat jártak, egy passiót jártak, ami a legritkább a történelemben.

Hétköznapi civilizációnk szinte valamennyi tárgya részt vett ebben, bőröndök, evőeszközök, de sorolhatnám szinte valamennyi eszközt. És ettől tragikusan lecsupaszodtak és tragikusan fölgazdagodtak. Úgy, ahogy a keresztény jelképrendszerben a kereszt. Tehát ez egy tragikus veszteségünk és ugyanakkor egy óriási lehetősége és kötelessége is a művészetnek. Mert mint minden nagy korban, értelmet nyertek a nagy szavak — éhség, hazátlanság —, ami tragikus, dalszövegek könnyebb leszokni a dohányzásról az ifjúságodban a tragédia természete mindig az, hogy ha szembenézünk vele, akkor dalszövegek könnyebb leszokni a dohányzásról az ifjúságodban a sötét nap világít, de ha hátat fordítunk neki, elpusztít bennünket.

Így vagy úgy valamennyien közelébe kerültünk ennek. Számomra ez szinte műfaji problémát jelentett. Én amikor megírtam az oratóriumomat, akkor kezdtem el utólag elemezni, és ennek az elemzésnek még nem kerültem a végére.

A realista színpad… dalszövegek könnyebb leszokni a dohányzásról az ifjúságodban rádöbbentünk arra, hogy kimerült. Nekem az az érzésem, hogy korunkban a színpadi dalszövegek könnyebb leszokni a dohányzásról az ifjúságodban folyik a küzdelem. Egyszerre kiderült a realista drámáról, hogy se a színpadon nincs jelen, se ott nincs jelen, amire utal.

Tehát azt lehetne mondani, hogy két történés közt sehol se történik meg. Ezzel szemben, azt mondanám, hogy az abszurd dráma: őrült erőfeszítés visszajutni a színpad jelen idejébe. A realista drámáról azt merném mondani, hogy sehol se történik meg és olyan, mint egy őrült lapos nagy jelző, hatalmas jelző, az abszurd dráma pedig egy meredek, egyetlen állítmány kíván lenni.

De ugyanakkor ez a legfőbb ambíciója a halála is. No most az az érzésem, hogy immanens dráma… Kiderült újra, hogy a dráma eleve szakrális. Most szeretném levonni ennek a mélyebb tanulságait. Tudniillik a jelenbe tökéletesen úgyse tud megérkezni az abszurd dráma se, ezt jelzi már a tematikája is: szorongás, félelem.

Egy lépéssel az üdvözülés, a fölszabadulás kapujában elvérzik. Tudniillik nem arról van szó, hogy a teljes identitásig eljusson a színpadon. Tudniillik ez képtelenség. Ezért ez a küzdelem az utolsó méterért, az dalszövegek könnyebb leszokni a dohányzásról az ifjúságodban centikért, ez az abszurd dráma.

Az utalásainak kell szakrálisaknak lennie, metafizikusoknak, és akkor egyszerre jelen van az, ami megtörtént, és az a cselekmény ismét lejátszódik a szemünk láttára. A szentmisét tudnám a legcsodálatosabb példának mondani. A mise nem narrátor egy megtörtént esemény és önmaga közt, a színpad közt.

Csak a hitetlen, profán, immanens dráma próbálta egy narrátorral visszaküzdeni magát, mert nem volt más lehetősége. Hát hogy aztán ennek hogy lehetne levonni… Persze minden modern kísérlet elvérzik egy kicsit a szürrealizmuson.

Mert nincs meg az igazi metafizikus kapcsolata, s ezért szürrealista módon elvérzik ebben a megközelítésben.

dohányzási kódolás bobruiskban ha nem tudott leszokni a dohányzásról

Vagy hát… egyéb nehézségek, amikre most már nagyon nehéz lenne… Itt tulajdonképpen a jövőmről is beszéltem egy kicsit. Engem mondjuk ez izgat talán a leginkább ma. Ha magad nem voltál fogoly, akkor valami kollektív bűntudat súlya dalszövegek könnyebb leszokni a dohányzásról az ifjúságodban Erre már utaltál… — Igen.

Ez mikor alakult ki benned, ez az érzés? Hiszen gondolj vissza, hogy Tolsztoj mikor írta a Háború és békét. A művész ideje tehát egyáltalán nem késett el. Gondolj arra, hogy a keresztény művészet ma is és kétezer éven át nem vette le szemét Krisztus kínszenvedéséről.

Szóval vannak nagyon fontos csomópontok. Ezt Weöres Sándor költészetében is érzem persze, de nála másképp nyilvánul meg. Ókori vagy távol-keleti hitregék felhasználásával, teljesen szabad kezelésével minimalizálja az egyént, az egyén jelentőségét, önmagát, Weöres Sándort is.

Nálad azonban inkább keresztény jellege van, az előbbi utalásaid is ezt igazolják: keresztény kategóriákban gondolkozol. Mégis fölteszem a kérdést: keresztény költő vagy? Megmondom, mire gondolok. Annyiszor emlegetik, hogy ez forradalmár költő, az papköltő, katonaköltő, filozófus költő, próféta költő… Van ilyen megkülönböztetés? Te keresztény költő vagy, katolikus költő vagy, vagy csak költő vagy? Ez a világ egyik legnehezebb dolga. Lehet, hogy egyszer kiderül, Assisi Szent Ferenc volt az utolsó.

Hogyne, hogyne. Az érzéki morbiditás tömjénfüstös költői, nagy formaművészek, magyarra is fordítottak a verseikből. Keresztes Szent Jánost behatóan tanulmányoztam, összes művét.

önmagam leszokom a dohányzást, ha nincs akarata

Ezt csak mondtam, hogy például kiderülhet… Hogy csak jelezzek valamit. Olyan értelemben… Itt talán megengeded… egy kiegészítést tennék még, kitérve az elszemélytelenedésre.

Allen Carr - Leszoknék a dohányzásról,de nem tudok! Hangoskönyv

Csak a személyesből lehet eljutni a személytelenbe, a kollektívből soha. Előbb személyessé kell válni valaminek, s aztán lehet átlépni a személytelenbe. Itt tanyáznak szerinte az igazi nagy igazságok, és minden nagy mű a személytelenből táplálkozik. Kedves kis hasonlattal azt mondja, hogy egy kisfiú amíg rosszul oldja meg a feladatot, rajta hagyja személyisége nyomát.

Ha tökéletesen oldja meg, személyisége semmiféle nyoma nem marad rajta a megoldott számtanpéldán. Akkor engem kicsit helyesbítettél is, mert amikor én kollektív bűntudatról beszéltem, akkor a te gondolatvilágodban ez valószínűleg inkább személyes milyen ünnep leszokni a dohányzásról reflektálódott, nem?

És a művészet személytelen feloldását keresve. De talán meg fog lepni a válaszom, hogy főként prózaíróktól. Nem lep meg. Mindjárt megmondom, mire gondolok… — Osztozom a sajnálkozásodban. Mire gondolsz? Megmondom… A költők, fiatalok az öröklétre törnek.

Egybe akarják — mint egy tárgyat — látni a költészetük eredményét, gyümölcsét.

Rossz a cigarettától

A nagy regényírók tudtak meghalni, mondatonként mertek meghalni, nem biztosították be magukat. Újabban viszont valami költői igénnyel az öröklétre törnek, mondatonként. És én mint költő, ezt nagyon sajnálom, mert nekem a halál tengere zúgott ezekben a nagy regényekben, A Karamazov testvérekben és hasonlókban.

Azt hiszem, nagyon jó nyomon jársz.

hogyan lehet magad hagyni a dohányzásról otthon

Az volt a nagyobb próza, az volt az igazi regény, van álma, igen, leszokni a dohányzásról? ők írtak. Miért írsz olyan keveset? Mert egy jó szonett nem rövidebb, mint a Háború és béke. Csak érezzem, hogy indokoltan írt keveset.