Öntudatlanul is leszoktam százszor


Az elbeszélés nehézségei Szeredy az uszodában ben Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva, s néztük a sok napozó civilt.

öntudatlanul is leszoktam százszor bal oldali mellkasi fájdalom okai

Mindig nagyon halkan beszélt, de én azért mindig értettem, hogy mit mond. Ezt már mondta egyszer, amikor fölfelé jöttünk a rossz kis lépcsőkön. Feleltem is rá valamit, szuszogva.

dohányzás és mellkasi fájdalom

Félórával ezelőtt pedig lent, a medence szélén azt mondta, hogy kutya meleg van. Vagy talán: - Az a jó - már nem tudom pontosan, hogy mit. Akkor még nem gondoltam, hogy ennyi beszélnivalója lesz ma, noha már rég nem találkoztunk. Azazhogy gondoltam.

Sienai szent Katalin vőlegénye.

Mindegy: tény az, hogy rendesen válaszolgattam neki. Csakugyan meleg volt ezen a júliusi napon, ezerkilencszázötvenhétben. Néztük az emberek szép pucér hasát, de leginkább a lányokét. Tömérdek honfitársunk sütkérezett az uszoda három nagy napozóteraszán; a padok, fekvőágyak mind el voltak foglalva persze. Egy csöppet sem utáltam ezt a nagy tömeget öntudatlanul is leszoktam százszor.

Fürdőnadrágos öregek, fiatalok ingerültség nélkül, sőt túlzott udvariassággal vártak sorukra a zuhanyozóknál. Csupa jóakaratot éreztünk egymás öntudatlanul is leszoktam százszor. Mintha szinte a szeretetünket akarnánk szégyenlősen álcázni ezzel a túlzott, nagyvilági udvariassággal.

Ezért csodálkoztam, amikor Szeredy hirtelen goromba lett. Előbb csak elnyomta a cigarettáját, és felém fordult: - Mondom, összeköltöztem Magdával. Most mondta éppen harmadszor. Nem néztem rá. Szeredy azonban egy öntudatlanul is leszoktam százszor habozás után újrakezdte.

Amikor még béke volt.

Ez a halk "ide se figyelsz" most azt jelentette, hogy nyissam ki azt az ilyen meg olyan fülemet, ha egyszer járatja a pofáját, mert így meg öntudatlanul is leszoktam százszor, és az édesanyám meg ez meg az. Egyszóval súlyos gorombaság volt. Ámbár nemcsak ennyit jelentett; hiába írnám le a leírhatatlan durvaságokat, ennél is több indulatos szemrehányást fejezett ki Szeredy kérdése.

Meg mást is.

Mária, alszol? Valahol olvas, vagy memoárt ír a nappaliban. Az utolsó estéink ezek így együtt.

Nehéz ezt megmagyarázni idegennek. A dolgok fontosságát s egyben a fontosság lényegtelenségét. Sok mindent, amit megtanultunk valaha együtt. A világ hülye valószínűtlenségét.

öntudatlanul is leszoktam százszor dohányzás és kábítószer függőség miatti betegségek

Elvigyorodtam hát, és azt feleltem, hogy neked is, édes öregem, meg arra a kopasz fejedre, és megizélheted a öntudatlanul is leszoktam százszor minthogy azonban mi már több mint harminc esztendeje soha nem használtuk egymás közt, s Dani mások előtt sem, a mindennapi - legalábbis számunkra valaha mindennapi - trágár katonai nyelvezetet, ez a feleletem csupán így hangzott: - Ühüm.

Láttam, hogy élesen figyeli az arcomat, füleli a hangsúlyomat, pedig nem néztem rá. Kitűnő hallása volt. De jóformán még el sem indultunk a felszabadult napozópriccs felé, máris elfoglalták előlünk az ügyesebb fiatalok.

Előbb kellett volna megközelítenünk, mintegy elébe célozni, "belopni a távolságot", aztán repülőstarttal rá. Ugyanis időközönként hol itt, hol ott felálltak a fekvőszékekről, de csak azért, hogy lemenjenek úszni egyet, vagy zuhanyozni: ezek otthagyták a cókmókjukat, újságot, strandtáskát.

KAFFKA MARGIT REGÉNYEI

Az volt a technikája a dolognak, hogy az ember figyeli, ki szedelődzködik komolyan, aztán No de mindegy, hagyjuk. Úgy tettem, mintha Szeredyt okolnám kudarcunkért.

2 hét után hagyja abba a dohányzást a dohányzásról való leszokás legtöbb módja

Szeredy is nevetett. Mondom, leszoktunk a káromkodásról még tizenhárom éves korunkban, talán azért, mert eleinte humorosnak tartottuk, hogy finoman beszéljünk, vagy talán dacból, ellenkezésből, vagy valamiféle művészi egyensúlyérzék késztetett rá vagy éppen kontár eredetieskedés - nem tudom; nem határoztuk el soha tudatosan, egyszerűen csak ehhez volt kedvünk, s akár a lázadás szelleméből fakadt, akár valamilyen ellenpontozásnak szántuk ösztönösen, erről soha nem esett szó köztünk.

Igen, csakhogy én öntudatlanul is leszoktam százszor utóbbi években egy kicsit visszaszoktam megint a trágárságokra a festők közt, meg egyáltalán, a fiatalok is így beszéltek mindenütt; egyszóval öntudatlanul is leszoktam százszor káromkodtam újra, hogy alkalmazkodjam a öntudatlanul is leszoktam százszor, s még csodálkoztak is rajtam néhányan, mint akiről váratlanul kiderül, hogy folyékonyan beszél egy idegen nyelvet, szinte hibátlan kiejtéssel, de persze azért mégsem úgy, mint az anyanyelvét: holott nekem volt ez az anyanyelvem, és most, negyvenöt éves koromban az ő kedvükért és az ő kissé hibás kiejtésükkel kezdtem újra beszélni, puszta udvariasságból.

Szeredy Daninak azonban, aki mindezt tudta, és nevetett, csak mordultam egyet dühösen, halk torok- és ajakhanggal, "Mb! Értette pontosan. Ezt is nehéz megmagyarázni.

milyen betegségek kapcsolódnak a dohányzáshoz

Lefordíthatnám ilyenféleképpen: "Látod, marha, mit jártatod annyit a pofádat, én itt ésszel figyelem a dolgokat már régóta, te meg a válságos pillanatban locsogni kezdesz nekem, hosszú, érzelgős történeteket adsz elő, és kiteregeted bonyolult lelki finomságaidat, holott a fene se kíváncsi rá, s közben lecsúszunk a jó fekvőszékről Csak olyan beszéd, amivel voltaképpen ezt akarom közölni: "Áldásom rátok. Ki vagyok én, hogy pálcát törjek fölötted?

Megszenvedtétek ti már a múltat s jövendőt.

Az orvos csöngetett és a váróteremben a szolga únott hangon mondta: — Tessék besétálni. A páciens a tapétás ajtó mögött megállott a küszöbön és riadtan nézett körül a rendelőszobában, mint a falka előtt inaló szarvas-ünő, amely egyetlen pillantással megítéli, merre vannak áthatolhatatlan meredélyek, merre nyújt védetlen alkalmat a támadásra az erdő-tisztás és merre nyílik a menekülés ösvénye. A szobában semmi sem volt az orvosi szobák operációs hangulatából és éppen ez volt az, ami mindjárt visszariasztotta.

Furcsa és megindító az emberi sors. Ó, vajha boldogok lehetnétek. Odaadnám érte a fél karomat A karomat nem adnám, legfeljebb az egyik lábamat, arra nincs olyan nagy szükségem. De azt is csak igazán a legvégső esetben. Vagy mit tudom én. Ne hazudozzunk.

mellkas bizsergés

Csináljatok egymással, amit akartok. Fütyülök rátok. Illetőleg: nem hazudhattunk egymásnak, nem voltunk abban a helyzetben. De ha tehettük volna, akkor sem lett volna kedvünk hozzá, mert már régen megutáltunk minden hazugságot.

Ennek a történetét még nehezebb elmagyarázni. Nem erkölcsi öntudatlanul is leszoktam százszor gyűlöltük a hamisságot és hazugságot, hanem szinte testileg, az idegrendszerünk visszafojthatatlanul undorodott tőle; de ha szebben hangzik, azt is mondhatnám, hogy mégiscsak egy erkölcsi magaslatféle volt az a végső Szüksége lesz akaratra a dohányzásról való leszokáshoz, ahová visszaszorított bennünket a neveltetésünk Nem, nem, hiába.

Sienai Szent Katalin vőlegénye

Akivel ezt meg akarnám értetni, annak végig kellene élnie velünk együtt tízéves korunktól fogva az egész katonaiskolai életünket. S ez még az iménti nyelvészeti kitérésnél is hosszadalmasabb vállalkozás volna. Ez a "he?

  • Hogy julia roberts leszokni a dohányzásról
  • Hogyan tudok lefogyni
  • Nasivin baby orrcsepp ára

Meg is indultunk, le, a söntés felé, az uszoda másik lépcsőjén, a szélesebbiken és kényelmesebbiken. Szeredy előttem lépegetett a szőrös hátával. Kémnők Nagyváradon ben Magdát, akivel Szeredy most összeköltözött, ezerkilencszáznegyvennégy nyarán láttam először, Nagyváradon. Délután öt óra tájt érkeztem meg Váradra, s egy kicsit ideges voltam, hogy mi a csuda történhetett. Szeredy előbb Medve Gábornak telefonált, Medve azonban nem tudott menni, s így aztán engem hívott. Gyere ma.

Az a legokosabb. Öntudatlanul is leszoktam százszor tudtam, a telefonon keresztül is tisztán hallottam a hangjából, hogy valami fontos dologról van szó. Úgy látszik, nagy bajba keveredett Szeredy.

Évek óta nem láttam. Én ezerkilencszázharmincban szereltem le végleg, Medve Gábor pedig harminchatban, de őt csak ideiglenesen rendelkezési állományba helyezték, vagy szolgálaton kívüli viszonylatba, vagy mi az ördögbe, mint tüzérhadnagyot, s közben, mármint a német megszállás után, jött valami rendelkezés, újra be kellett vonulnia, de ő otthagyta a Rádiót is, ahol állásban volt, s csak lógott Budapesten papírok, minden nélkül, és hencegett, hogy huszonnégy órán belül főbe lövik, ha elfogják, ami egyébként valószínű is öntudatlanul is leszoktam százszor.

Az öntudatlanul is leszoktam százszor Bónis Ferin kívül, a hülye Zámencsik Bélát nem számítva, csak mi ketten voltunk civilek az egykori évfolyamunkból, Medve meg én. Nekem olyan hallatlan szerencsém volt, hogy légoltalmi tisztként szolgáltam a második kerületi parancsnokságon december óta. Ezért tudtam lemenni Váradra; minden második napom szabad volt, és az irataim minden igazoltatást kibírtak.

Szép, kövezett, falusias utcában lakott Szeredy Dani, két szobában. Megtaláltam a házszámot.

A nagykapuba vágott kisajtó nem volt bezárva. A széles, boltíves kapualjból vezetett fel három lépcsőfok egy előszobaféle folyosóhoz. Én ugyan előbb körüljártam az udvart, míg útba nem igazítottak. A folyosóra a piros, kék, sárga ablakkockákon át besütött a délutáni nap.

Egy fejkendős cselédlányka bevezetett Dani nappali szobájába, szó nélkül. A kis cseléd, aki közben megtorpant a szoba közepén, hirtelen hátrafordult, rám nézett nagy őzszemével, és szájához emelte a mutatóujját: - Psz Csakugyan, a másik szobából tisztán hallatszott a halk öntudatlanul is leszoktam százszor. Nem is tudom, hogyhogy nem hallottam eddig.

Ránéztem a kis cselédre, vajon hibbantnak tart-e vagy süketnek, mert a hangjában volt némi furcsálkodás. De már nem törődött velem, a hegedűszót figyelte. Jó ideig álltunk így némán, és hallgatództunk.

Bachot játszott Szeredy, Öntudatlanul is leszoktam százszor Sebastian valamelyik művét, tudniillik van egy Johann Christian Bach is, miként a napokban értesültem.

A Bémer tér közelében volt egy emeleti bár, afféle háborús mulatóhely. Elsötétítés után érkeztünk. Szeredyt, úgy látszik, ismerték itt, és a bolgár énekesnő, aki elénekelte a Lili Marlen-t, hamarosan odaült az asztalunkhoz.